Job 21

1Felele pedig Jób, és monda: 2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] 3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? 5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? 8Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. 9Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. 12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! 15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! 17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. 18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. 21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! 23Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 24Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 28Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. 33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] előtte.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

34